PÉNTEK, SZOMBAT, VASÁRNAP
A péntekről szombatra virradó estét a las palmasi reptéren töltöttük, koradélelőtt indultak csak a gépek. Miután bejutottam a terminálba láttam meg, hogy késik az enyém, de a számításaim szerint még így is el kellett volna érnem a csatlakozást Frankfurtban.
Nem szeretek tolakodni, de alig vártam, hogy leszálljon az az átkozott gép, még kb. 15-20 percem volt a másik indulásáig. Amint odatolták a lépcsőt, úgy pattantam fel mint a cigány, mikor földkábelbe vágta a csákányt, kikaptam a csomagomat, de hiába, mert még 5 percet kellett a sorban állnom, mire a lajhár friccek kikecmeregtek előlem. Siettem befele, már ott voltam a kapuban, raktam a cuccaimat a kopott műanyag ládákba, éppen az övemet csaptam bele, mikor megkérdezte az egyik ott dolgozó, hogy:
- „Bratislava?”
- „Jeah!”
- „The doors are closed.”
- „And, there is no way to get in?”
- „No.”
- „Akkor a k…a anyátok!”
Ott voltam Frankfurtban, az éjszaka közepén, és az orrom előtt ment el a gépem. Az első fél óra idegeskedéssel és parázással vegyesen telt. Fejben szépen átvettem a lehetőségeket, hogyan juthatnék haza. Kerestem egy e-pontot, és nagy netezésbe kezdtem (Szerencsére a net lassú volt, de legalább drága.). Repülő volt haza, négy nap múlvára aranyárban, a vonatok Németországban gusztustalanul drágák, Mitfahrer nem volt, és busz sem volt. Ekkor már tudatosult bennem, hogy ha nem akarom egy kisebb afrikai állam egy éves költségvetését a hazaútra elkölteni, akkor itt maradok minimum 3-4 napot.
Van az a székely mondás, hogy ha tűzbe dobnak, akkor süssél benne szalonnát. Ekkor már az idegeskedést az új utazás izgalom váltotta föl, végül is nem gyakran történt még velem ilyen. Ekkor jutott eszembe, hogy Tomi Karlsruhéban van, a netes térképén utánanéztem, Frankfurt-Karlsruhe 150 Km, az információnál a csaj kikereste a legolcsóbb kombinációját az odaútnak, és elindultam, ez volt kb. 23:30-kor. Így érkeztem meg hajnali fél kettőre 2 átszállással, és iszonyat sok szerencsével Karlsruhéba. Miki sms-ben elküldte Tomi címét, Huanita pedig a telefonszámát (utólag is kössz mindkettőtöknek), de este nem akartam zavarni, ezért három óra hosszan olvastam egy kávé mellett a mekiben (az egyetlen biztos pont külföldön:), aztán szunyáltam még egy kicsit a váróteremben, és amikor elkezdett virradni elindultam. Találtam egy várostérképet, azt lefotóztam, és kb. egy óra alatt elsétáltam Tomi kolijához. Zuhany olyan jól még nem esett, mint három napi csövezés után.
Tomi istentiszteletre ment, én meg elkísértem, ha ezt nem köszönöm meg, akkor semmit. A délután aludtam, estefele pedig Tomival sétálgattunk a környéken. A vasárnap ezzel el is telt.
HÉTFŐ
Másnap nyugis nap volt –az elmúlt napok pörgése után ez kifejezetten jólesett-, délelőtt kenyeret sütöttünk, délután pedig a városban sétálgattam, és fotóztam.
Mennyi fű!
Bal oldalon a kastély, ami köré a park szerveződik, jobb oldalon pedig a TU egyik menzája (szép példája annak, amikor megszalad a német fantázia és van még sárga diszperzit is)
Ezt az öreg mercit valami tudatmódosító szer hatása alatt fényezték. Baloldalon pedig kubista-pop art sörreklám. Mindekettő bejövős.
KEDD
Keddre egy kis biciklizést terveztünk, a közelben (17 kilométer, ha van nálad térkép, nálunk nem volt) van egy kastély. Tomi kinézte az irányt neten, és elindultunk. Az egész környéket körbetekertük, egyedül a kastélyt nem láttuk (utólag kiderült, hogy szépen megkerültük), de jó idő volt, úgyhogy csak azért is megérte már. Este pizzát sütöttünk, ami kifejezetten jól sikerült.
SZERDA
Másnapra azt terveztük, hogy ellátogatunk Baden-Badenbe. Kis fürdőváros Karlsruhétól 40 km-re, ezért hatkor kellett volna kelnünk, még rémlett is, hogy hallottam az órát csörögni, amit Tomi egy elegáns mozdulattal nyomott le és fél kilenc elmúlt mikor visszatért belénk az élet. Az eredmény annyi lett, hogy egyedül mentem csak. Az állomáson vettünk egy Regiosolo 24-Stunden-Kartét – ez azért hasznos, mert a tartományban 24 óráig utazhatok vele a vonatokon és a városi tömegközlekedési eszközökön egyaránt, és emellett olcsóbb, mint egy oda-vissza jegy. Konklúzió: megérős.
Also Baden-Baden
Amikor megérkeztem az állomásra megkerestem a szokásos infós térképet, ami közel sem volt egyértelmű, de azért lefotóztam hátha. Aztán elindultam toronyiránt, csak úgy érzésre, és láss csodát három kilométer után meg is lett az információs iroda. Ott egy kedves kislánytól kaptam térképet a nevezetességekkel, meg elmondta, hogy melyik busszal jutok vissza az állomásra. Hangulatos kisváros, de erről a képek majd mesélnek.
Az első templomnak sajnos nem tudom a nevét, de a jobb oldalon a kápolna a Stourdzkapelle (Ortodox kápolna.)
Festspielhause (Európa második legnagyobb operája és előadóterme.) und die Trinkhalle (Icsa :), jelenleg információs központ.)
Kurhaus (Kaszinó -a világon a legszebb (állítólag)-,a régi városok közösségi helye, ma is számos rendezvénynek ad otthont.) und Theater (későbarokk)
Staatliche Kunsthalle Museum F.Burda (A két épület egymás mellett áll, össze is vannak kötve, a tárlat klasszikus és modern művekből áll.)
Russische Kirche (Bizánci stílusban épült a 19. sz. végén.),
a kápolna nevét viszont nem tudom
Neues Schloss (A Margravesek badeni rezidenciája volt, jelenleg magántulajdonban van, nem tudtam bemenni.) und Stadtmuseum (Érdekes az üvegpallókból álló bővítese. Amúgy archeológia kiállítás található benne,
valamint festmények, szobrok, üveg és porcelán munkák.)
Stiftskirche (Egyetemi templom egy 1467-ből származó későgótikus feszülettel.),
jobb oldalt pedig egy kis csemege: a szimmetria a művészet halála (állítólag)
Nyüzsgés a Luisenstrasen (Olyan, mint a Váci utca.),
és a város látképe, amint megbújik a völgyben
Intermezzo - Massenverkersmittel:
Németországban a tömegközlekedés drága, de vérprofin van megszervezve. Minden egyértelmű: az irányok, a megállók, ezt a buszon is, vonaton is bemondják, kiírják. És pl. nem a legújabb vonatok járnak, de műszakilag is rendben vannak, és tiszták is. Az állomásokon pedig egyértelműek a kiírások. Ha nem vagy analfabéta, akkor vadidegenként elsőre meg lehet találni bármit. Érdekesség, hogy Karlsruhe – Baden-Baden 40 Km / 19 perc, Budapest – Esztergom 45 Km / 1 óra 40 perc. Ha figyelembe veszem, hogy több helyen áll meg az Esztergomba tartó vonat, és 5 kilométerrel hosszabb az út, akkor is valami el van b…a. A sínek. Ezért a vasutas elvtársaknak nem a választás előtt kellene sztrájkolniuk, hanem a pályát kellene rendben tartaniuk.
Miután visszaértem a Karlsruhéba, kajáltam, összepakoltam, és kimentünk az állomásra, ugyanis innen mennek a buszok Budapestre. Azt hittem, hogy este tízkor kongani fog a busz az ürességtől. És ha erre számítottam, akkor szinte nyilvánvaló volt, hogy a 48 férőhelyes buszon én voltam a 49. utas.
Miután megmondtam a nevem a következő párbeszéd zajlott le köztem és a buszsofőr között:
- „Hát maga az!”
- „Igen én.”
- „Maga rokona valakinek?”
- „Elég sok mindenkinek rokona vagyok.”
- „De úgy értem a Volánnál.”
- „Nem, tudtommal nem. Miért?”
- „Már legalább hatvanszor telefonáltak maga miatt. Maga a negyvenkilencedik utas a negyvennyolc férőhelyes buszon.”
- „Én elülök a lépcsőn is, de nekem ezzel a busszal haza kell jutnom!”
- „Megoldjuk.”
És megoldották, igaz egy kis isteni segítséggel. A gondviselés aranyló sugara most is rám ragyogott, mint már olyan sokszor az elmúlt pár napban. Valaki nem jött el, ezért lett rendes székem a pótszék helyett. Én lettem a 48. utas. És így 14 óra kényelmes buszozás után, kipihenve pattantam ki a Népligetnél a buszból. Estére már otthon is voltam, igaz 5 nappal a tervezett idő után, de határozottan megérte ez a németországi kanyar.
Nagy zabálás rovat:
Pár nap múlva beszéltem Tomival msnen, és mondtam neki, hogy a túra alatt 2 kilót híztam. A válasz: „Akkor valamit jól csináltunk.” És igen, rengeteg jó kaját ettem Tominál, ezúton is kössz!
A közös gyerek, és német pizza magyaroknak (igazi ritkaság)
Intermezzo – breadinfection:
A kenyér –krumplis-hagymás- nagyon jól sikerült, és amikor megkóstoltam valami elkezdődött. Amint hazaértem, még aznap este kipróbáltam a tomi-féle receptet. Azóta már többet sütöttem, és fényévekkel jobb, mint a bolti morzsalékos, fölfújt pótlék. Emberek! Süssetek kenyeret!
A 2. és a 3., az első pillanatok alatt elfogyott
