A napokban a vasút mellett indultam útnak nyugat felé biciklivel. Az első hónapban, mikor Sindorfban laktam, minden nap erre jöttem be a városba. Sok érdekes, szakadt helyet láttam a vonatból, és most már egy részét közelről is.
Ezen a részen az amerikaias kertváros keveredik a német mentalitással, amit talán egy szóban lehetne a legjobban összefoglalni, ugyanabban a szóban, ami az egész egyetemre és az itteni tanítási módszerre jellemző: günstig. Amikor beírom ezt a szót a netes fordítókba, a következő eredményt adja ki: olcsó, kedvező, előnyős. A pontos fordítás ebben az esetben viszont inkább: megérős, megfelelő ár-érték arányú. Ez a kertváros esetében a beépítés sűrűségében nyilvánul meg. Nagyon szeretik az ikerházakat, egy falat meg lehet spórolni. A kertek ép akkorák, hogy a kutyát és a gyereket is nyugodtan ki lehet engedni, egyik sem fog elveszni, és a szombat délutáni fűnyírás sem fog sokat kivenni az emberből, ellenben mégis van egy kis zöld. Szóval günstig. De a kertváros már ad egy kis lehetőséget apának a fűnyírás előtti/utáni flexxelésre, már felgyűlik itt-ott a szemét, de még nem a -mindig emlegetett- közép-kelet európai „ne dobd ki, jó lesz ez még valamire” szemlélet uralkodik. Szumma-szummárum: tiszta udvar, rendes ház.
Az egyetemi szellem is hasonló. Konkrét példán bemutatva, amikor egy teljes belmagasságú kápolnát (ez itt 20 méter, szóval nem picsafüst) kápolnát terveztem, akkor a konzulens előkapta a számológépet, alaprajz x magasság = légköbméterek x 1m3 épület átlagos kivitelezési költsége = 225000 euró költség fölöslegesen. Ez a szemlélet kőkeményen vágott pofán Londonban is, a kis kirándulásunk alatt, amikor meglátogattunk egy építészirodát. Ott is az iroda bemutatásának nagy része a költséghatékonyságról szólt. Sokat gondolkodtam ezen, hiszen nálunk nem nagyon foglalkoznak a költséghatékonysággal ez egyetemen, csak a felszínét karcolgatjuk nagy ritkán. Konklúziót nem nagyon tudtam levonni, alapvetően két lehetőség van azonban. Az első, hogy eddig álomvilágban éltünk, és ez is busines, mese nincs, pénz beszél, kutya ugat. A második, hogy egy katedrálisnál lehet, hogy nem a költséghatékonyság az egyedüli szempont, hiszen ez nem csak egy épület, ez Isten háza. A megoldás valahol a kettő között látszik járhatónak, olcsón jót tervezni. Azonban fontosabbnak tartom –és ez egyre inkább differenciálódott és specifikálódott világban nem is hülyeség–, hogy az építész szabadon gondolkodjon. Szabadon gondolkodjon, de mindamellett mérnökiesen is. Hiszen a marhaságokat sem igazolhatjuk a „szabad szellemmel”. Ezek mellett nem szabad elfelednünk, hogy közösségnek építünk, nem szobrokat, de nem is gépeket.
Egy párhuzam lehet a kerékpár építés, számomra egy bicikli akkor szép, ha messzemenőkig arra szolgál, amire készítették, minden más giccs és fölösleges. Ugyanez vonatkozik az építészetre is, azzal a plusszal, hogy itt az esztétikum és a lelki többlet is elvárás kell, hogy legyen, de ezeket nem lehet számokkal kifejezni, vagy műszerekkel megmérni. Az egyetemen éppen ezért nem szabad kiirtani ilyen szemlélettel ezt a többletre való törekvést, ezért kell jártasnak lenni a művészetekben, az irodalomban, hogy megfelelően tudjunk reagálni a világ változásaira és elvárásaira, a helyre és az emberekre, akiknek tervezünk. Az építész szolga, a közösség szolgája.
Wem gehört die Welt?
A Fahrradmesse Köln 2011 reklámja, szerte a városban zöldre festett biciklikkel hirdetik az eseményt. Ennek a biciklinek a váza majdnem tökéletes alanya lenne a következő projektjeim egyikének.
R2D2-ra emlékeztető mohamedán mecset és kulturális központ. Ez lesz Németország vége, csak még nem tudják, nem úgy, mint a svájciak.
A zsidók is képviseltetik magukat a társadalom és a művészet minden rétegében.
Még egy kis zsidó reklám. A jobb oldal bal oldalán pedig egy bal oldali török plakát, nem tudom mit akarnak még mindig a kommunizmustól, mikor az már egyszer besült, ha meg annyira ragaszkodnak hozzá, akkor talán be kellene zárniuk a kioskokat és az autókereskedéseket, hátha az állam nyit nekik. Jobb oldalon free Tibet és Gaza után a múmiák is szeretnének egy kis szabadságot (vagy valaki ingyen múmiát akar).
Az aluljáró kincsei, ahol a street art virágzik. (Bár ez valószínűleg legális, de azért szép.)
Simeon meg unalmában kifestette az oszlopokat.
Neustart.
A mátrix.
Emese és klasszikus trógerkedések a vasút mellett.
A predator már a spájzban van.
Jobbon egy rétegelt ragasztott fa tartó, balon egy tip-top kis felújítás, kedvemre valóak ezek a régi tégla ipari épületek felújításai.
Zárszóként néhány érdekes házikó.
