November 13. Szép napos idő, biciklis bolhapiac a Szimplában, Zsófinak kellene valami fékkar, meg első kerék. Ücsörgünk, sörözgetünk, közben szállingóznak az emberek, pakolják ki a kis vackaikat, valaki csak egy nyerget hoz, valaki komplett gépet. Vannak vázak is. És itt kezdődött minden. Mert megláttam egy narancssárga férfivázat, majdnem fekvősaru, jó hosszú, hogy lehessen spanolni a láncot. Az ára 4000. Eh. Sörözgettünk tovább. Aztán került egy pár fékkar 500-ért, egy vágott alu. dh kormány 1000-ért. Aztán hozzámkerült a váz is, mert már a megpillantástól fogva determinálva volt a dolog, csak még húztam egy kicsit. A vázon semmi jel nem volt, ellenben vakrozsda igen. (Mint később nem derült ki, azonban sejteni lehet, hogy a váz valószínűleg valamilyen magyar kerékpárkészítő műve a két háború közötti időszakból. Egy veterán kerékpáros oldalon láttam vázakat hasonló muffokkal, és a középcsapágyház tetején egy kis lyuk van, ami valószínűleg a csapágyak olajzására szolgált egykoron.) Ezekben a napokban épülgetett Zsófia is egy alaksorban a Nemzeti Múzeum mögött, az egyetlen olyan kerékpárboltos segítségével, aki akkor örül, ha olcsóbb dolgot ad el. Szóval Ferinél heftöltük össze a Zsófit, és amikor kölcsönadta a kontrás virsligumis országútiját, akkor már tudtam, hogy nekem is kell egy ilyen gép. Itt ugyan van egy kis ellentmondás: kontra – versenyváz, de városban mégis valami eszementül jól lehet vele csapatni. Olyan filigrán mint egy fixi, de mégis van egy hátsófék, ami ugyan jelzésértékű, hiszen a 23-as slickgumi 2cm2 találkozik az aszfalttal, de mégis van. Aki nem akarja magát fixivel megölni, az megteheti ilyen fajjin kis kontrás gépekkel is.
Ezután a Kölnben eltelt több mint egy hónap maga volt a kínszenvedés, mert fejben már réges-régen össze volt rakva a gép, és már szívem szerint felxxeltem volna, és olajban fürödtem volna könyékig, ahelyett, hogy egy német egyetemen bohóckodjak.
December 24-én tudatosan figyeltem arra, hogy ne menjek a műhely közelébe, mert az a nap a családé, de 25-én már kora délelőtt újra sikított a flex!
Még karácsony előtt bevásároltam Ferinél a boltban: első kerék, hátsó kerék kontrás aggyal, lánc, lánckerék, kontragyűrű, porvédő, stucnik, meg mindenféle apró bizbasz, ezen kívül Zsófi is kap egy másik kormányt, amivel jobban, kényelmesebben lehet városban hatolni. És a legjobb: egy eredeti régi bőr nyereg, egész jó állapotban.
Intermezzo: Hogyé a bőrnyergek?
Drágáért. A Csepel boltban 20 rugótól 65 rugóig voltak Brooks nyergek, az rendben van, hogy 100 éve készítenek nyergeket, és a legjobbakat, de az már egy jó bicikli ára. Szóval úgy döntöttem nem rabolok bankot és/vagy bicikliboltot hanem majd valahonnan netről kukázok egyet, és beugrott, hogy Ferinél voltak ilyen öreg nyergek, amikor megkérdeztem, húzta a száját, hogy hát azok már kiszáradtak, és nem jók. De jók. Amikor az ára felől érdeklődtem a nyeregnek, félve megkérdezte, hogy 500?, azaz ötszáz forint, nem 20000, és nem is 65000, hanem 500. Hidegvérrel rábólintottam, hogy legyen, és lett, és ennél jobb üzletet régen csináltam.
Honnan a név? A „patkány” egy stílus neve is. Motoroknál, autóknál egyaránt van, szakadt, igénytelen gépek. A készítési metódus a következő: veszel egy szép gépet, leflexxeled a festéket és teleaggatod mindenféle apró mütyürrel, majd vigyorogva, sörszagúan vezeted végig a 66-os úton. És minden táblába belelősz egyet.
Na ezt annyiban változtattam meg, hogy hagytam a vakrozsda okozta krátereket, és a cél egy mindennapi használatra alkalmas, műszakilag korrekt, de nem drága vackokból épített gép. Szóval ütni-vágni városban.
Szóval: 25-én flexxelés, 26-án is, 27-én rozsdamaró, és smirgli. Kicsivel később alap. Majd megint alap. Aztán 28-án szín, este lakk.
Majd ordenálé szilveszter Pesten, szürreálisan sok jó csajjal, ami olyan önbizalom bomba volt, ami az alkohol mellett nagyon tudja a májat növeszteni, és tejben-vajban füröszteni a lelket.
Elseje a gyomorsavé volt és a korhelylevesé, de másodikát már középcsapágyház behajtással és kormánycsapágy csésze beütéssel köszöntöttem.
Nem írom le az egész folyamatot, a lényeg a lényeg, hogy összeállt a gép. Nem lett annyira patkány, mint eredetileg akartam, de így sem rossz, ellenben jó, de ez a képeken is látszik, hát nézzetek. Nézzetek és tekerjetek, mert tekerni jó, hiszen vidámságot hoz!
A narancssárga szépen kiaggya. Az eredeti színe is ilyen volt, az elképzelés meg fekete-narancssárga, de pl. a hátsó kerék költséghatékonyság miatt olyan, amilyen (nem rossz, csak ezüstszínű).
Csak a csillogás miatt. Az első villája nem saját, az a keresztfater padlásán találta öreg Favoritból van, kicsit görbe arrafele is, amerre nem kéne, meg rövidebb is, de a kontraanya éppen ráment.
A szín szép, a vakrozsda kráterei látszanak, ellenben a fújatós festék minősége gyász, könnyen lepattogzik.
Csapatás a határban tökön-babon keresztül, 23-as és 25-ös slickgumival tükörjégen. De jók voltak a fények, muszáj volt menni.
Steampunkos elemek. Van rajta egy rendes hatlapfejű 10-es anya is, nehogy valami rézbőrű azt higgye rá, hogy trombita, oszt megfújja.
Mélységélességes kép ez. A kormány egy öreg, defektes gumibelsőből vágott csíkkal van betekerve, a vázvédő és a láncvillavédő is ebből van, jó igényesen gyorskötözővel megfogva.
Ahol az ördög lakozik.
Csak úgy 01.
Csak úgy 02.
