isten városa - cidade de deus
Valamikor régen láttam a filmet, lehet még a Frankában a filmklubban, és nemrég valami miatt eszembe jutott. Egyből jeleztem is a díleremnek, hogy de most azonnal, vagy valamikor máskor, de küldje el nekem. Emlékeztem, hogy jó film, drámaian bemutat néhány bűnözi életpályát, lövöldöznek benne, van egy kis mondanivalója, de nem.
Kapásból olyan snittel indul, ami nem a drámai hatást erősíti. Az egészben ott az élet jó vastagon, és már az első percekben megcsap egy kis finom irónia, ami aztán végig megmarad az egész filmben. És a stílus, a maga szakadt gettó módján, de ott van egész végig. Amikor Hajas keresztüllövi a labdát, majd jön valami latin muzsika.
Nem ítélkeznek a filmben, nincs jó meg rossz, csak vannak emberek, akik ott élnek. Drog, sex, szamba! Az emberélet sokat nem ér, szinte mindenki lelő valakit, a kedves bűnözők mind arccal a porban végzik, és többnyire mindegyiket hátba lövik. „Lelőtted a környék legkedvesebb gengszterét.” És már megy is a golyó a gyomorba. Ennek ellenére nem érezni hentelésnek a filmet, valahogy természetes, hogy ez ilyen.
A főhős egy fotós feka srác, akinek az életén keresztül követhetjük végig a filmet. Nem bűnöző, de ő is a gettóból származik, és a film nem követi el azt a hibát, hogy egyértelműen pontot tesz az életére. Nem zárja le, hogy akkor most te jó vagy, mert nem lövöldözöl, és ez most valahogy majd kifizetődik a jövőben, de azért érezni hagyja.
Már mondtam, hogy a vágások mesteriek, egy erős lineáris vonal halad végig a filmen, ami a fótós kölök élete. De a film mégsem lineáris, hiszen rengeteg utalás van a múltra, ugrál az időben, történeteket mutat be. „Ő a Törpe, de még nem jött el az ő ideje.”
Kőkemény vidám naturalista film. Érdemes.
