Párhuzam egy román hőerőmű és a szerelem között Több éves hagyomány az esztergomi ferences gimnáziumban, hogy minden osztály 11.-ben Erdélybe megy egy hétre. Ez a nemzeti nevelés, és történelmi tanítás mellett egy jelentős mennyiségű minőségi szilvapálinka elfogyasztását is jelenti. Az egy hetes utazás egy elég intenzív élmény, egyfajta ízelítő, hogy aztán az ember visszamenjen, olyan, mint az egyetem egy szakmában (talán az orvosit kivéve). Útban valamelyik látnivaló fele egy hőerőmű mellett haladtunk el, pontosabban két hőerőmű mellett, és ez a lényeg. A két hőerőmű egymás mellett helyezkedett el, és teljesen azonos volt, annyi különbséggel, hogy az egyik leégett. Miért építenek egy leégett hőerőmű mellé közvetlenül egy másikat? Nyilván szükség volt rá, és az út másik oldalán egy csomó üvegház volt, amiket az erőművek veszteséghőjével fűtöttek, de ez a jelen esetben nem releváns. A lényeg tulajdonképpen a hozzáállásban volt. Ugyanis a régi hőerőművet nem bontották el, hanem meghagyták az új mellett, ez így egyszerűbb és gazdaságosabb volt, hiszen hely volt bőven, az esztétika pedig abban az időben nem sok mindenkit érdekelt. A párhuzam a következő: egyszerűbb egy teljesen új dolgot (épület, kapcsolat, akármi) létrehozni, mint a régit megjavítani. Ez persze csúsztatás. Hiszen biztos minden kapcsolatban vannak második esélyek, próbálkozások a dolgok helyrehozatalára, egy hőerőmű meg csak egy hőerőmű. De valahogy más téren is ezt látom, hiszen, mint a tárgyak, az emberek is eldobhatóak lettek, olyan értelemben, hogy a felgyorsult élettel, mintha az érzelmek változása is felgyorsult volna. Egy kapcsolatból ki, jöhet a következő, de előtte még egy rövidke sexkúra, csak, hogy helyreállítsa az önbecsülést… Pontosabban a kor ezt diktálja nekünk, de az emberi lélek nem alkalmas erre, a lélek evolúciója nem követi ezeket a változásokat, vagy csak lassan, és a lelki tájképben a kiégett hőerőmű jó sokáig ott fog feketélleni az új mellett. A párhuzam ott is sántít, hogy erős gazdasági érdekek vannak jelen egy ilyen esetben. Szeretem megjavítani azt, ami rossz, ez a gépeknél egyszerű. És nem látom értelmét, hogy mindenből föltétlenül újat vegyünk. Nem akarom lecserélni a tévét otthon egy plazmatévére, csak mert másnak is az van, nem veszek új biciklit, mert azok csak lélektelen tárgyak, és ha valamit meg tudok javítani, akkor azt megteszem, vagy legalábbis megpróbálom. Ez gyakran nem egyszerű, hiszen rá kell jönni a hibára, ki kell találni a megoldást, és meg kell csinálni. Olyan is volt, hogy valamihez előbb le kell gyártani egy szerszámot, amivel le lehet gyártani egy másikat, ami már alkalmas a speciális feladat megoldásához. Ez időigényes, és gyakran szöszölős, az idegek játéka. Olyan is van, hogy valamit hagyni kell, aludni rá egyet, és kipihente folytatni.
