Imazászlók vannak mindenhol, a buddhista hit, lustaság, praktikum és szellemesség vegyül benne. A kis zászlócskákon imák vannak, innen jön szellemesen az imazászló elnevezés, és a hitük szerint ha meglebegteti a szél, az olyan, mintha elmondtak volna egy imát. Mivel itt szinte mindig mozog a levegő, rengeteget imádkoznak. Okoss.

Még pár kép Lehről, a város olyan, mint Erdély, mondjuk mint Korond, vagy Körösfő. Garázsokból árulnak mindent, de tényleg mindent, nagyon kevés dolog van, amit nem lehet megkapni itt, ilyenek pl. a biciklialkatrészek, az értéke vetekedik a fáéval.

Egy buddhista szentély, a ……. Körben az épület körül kis imamalmok vannak, és a hívők körbemennek, és megforgatják őket, így is letudva pár imát, de az imazászlóval hatásfokban nem vetekedhet.

Már az Indus völgyében –talpig turista felszerelésben-, nem sokkal Leh után, hatolunk Tsomori felé, itt még minden rendben volt, se fejfájás, se hányás.

Indus völgy ismét. Gyönyörű helyeken autóztunk, néhol jobb volt az aszfalt mint Budapesten Igor, a biciklikölcsönzős Kopasz Mikulás leszervezett nekünk egy túrát Tsomoriba, a Nomád Fesztiválra. Összesen öten mentünk, meg a sofőr: Igor, Kacs, Maunika, Béla és én. A fesztivál a tsomori tó partján elterülő kis faluban volt, ez a nomádok főhadiszállása 4500 m magasan.

Át kellett haladni pár ellenőrzőponton, de ezek nevetségesek voltak. Az állandó határviták miatt az indiai katonaság fele ezen a vidéken állomásozik. Ezek a katonák csak bohózok, amit tudnak az az erődemonstrció.

Még nem a tsomori tó, hanem egy másik, a nevét sajnos nem tudom. Enyhén sós volt a vize, és sirályok voltak a partján, elképzelhető, hogy halak is vannak benne.

Már tsomori, kis poros falu, elképesztő helyen.

A tó a falu felől nézve napnyugtakor, a hegyek már kezdik leárnyékolni a fennsíkot.

Jak.

Patinás kis étterem, ahol a reggeli tukpánkat (sűrű leves, tele minden jóval) pakoltuk befele.

A gompa belseje, itt volt a buli.

Jöttek öregek.

Fiatalok.

Volt aki ebben a fura kobra szerű népviseletben.

És amikor mindenki ott volt, kirobban a fieszta.

A metódusa a bulinak kb. az volt, hogy különböző maskarákban jöttek táncoló figurák, nagyjából mindenki ugyanazt a táncot járta. A maskarák folyamatosan cserélődtek, és mindig kevesebb tag jött elő. Míg a végén már csak egy figura ropta.

Ők már csak ketten voltak.

De ők még négyen.

Ismételten ketten.

És az utcsó tag. Sajnos nem értettük az egészet, de szép volt még így is. Állandó zene volt a táncok alatt. Fura trombitálás és csörömpölés vegyüléke. A tánc valamiféle körtánc volt, de a szereplők egymással is kommunikáltak. Volt egy vörösruhás buddhista szerzetes is, ő volt a ceremóniamester. Az egyik táncos a műsor felénél leült egy székre, és a szerzetes által elé tartott szöveget olvasta (vagy nézte, mert hangot nem hallottunk). És voltak táncosok, akik egy kis fémpohárral köröztek, amibe a szerzetes jakvajas sós teát töltött időnként, amit ők a tánc közben szertelocsoltak.

Érdekes volt, hogy az emberek többsége nem figyelte meredten a műsort, hanem beszélgetett, de voltak olyan nők is akik éppen szoptattak. Gondolom már látták párszor a műsort.

Ne mondja senki, hogy istenháta-mögötti hely ez a Ladak, van hotel és van restaurant is. A képen látható helyen kajáltunk valami kiváló omlettet.