Rendben, nem lesz alvóblog. Hogy mi volt eddig Kölnben? Tomi már megmondta, hogy ez a Németország már nem az a Németország, és ebben van is valami, de nem csak negatív, hanem pozitív értelemben.
Az első egy hónapot egy pincehelységben sikerült eltölteni, ez nem is érdemel több szót, írtam a TDK-t, ennyi. Ez még Sinndorfban volt, ami egy falu Köln mellett, és amellett, hogy innen származik Schumakker ugyanolyan gyász hely, mint az összes többi német kertváros.
Innen sikerült meglépni, találtam egy kolit november elejétől, pontosabban egy Wohngemeinschaftot, ami egy lakóparkra hajazó épületegyüttes a városközponttól nem messze. Egy második emeleti lakásban lakom, most 4 csajjal együtt, természetesen van mindenkinek külön szobája, és két fürdő és konyha, szóval tökély, szinte. A beköltözés nem ment simán, mert miért ment volna, a kolis iroda este héttől van nyitva, a kulcsot itt tudom átvenni, mondom nem baj, sokáig járnak a Schnellbahnok, késő este lesz, de ma beköltözök. Csakhogy! Ez egy bútorozatlan szoba volt, és ez nem is baj, de aki előttem itt lakott az vitt mindent, mint a piros hetes, köztük a csillárt is, és csak a pőre drótok lógtak ki a plafonból. Indiában megtanultam hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni, vettem egy nagy levegőt, levittem a vérnyomásom, röhögtem egyet magamban és azt mondtam, hogy akkor majd holnap. Másnap délelőtt vettem egy aljzatot, meg egy takarékos égőt és egy fázisceruzát, és bekötöttem magamnak a lámpát. Egy szekrényt itthagyott az előttem lakó, jó kis tölgyfa szekrény, csak a lakk kopott egy kicsit. Nem. Egy ócska doboz, de legalább nem fog fájni mikor kidobom, és még annyit tud, hogy van. Az egyik lakótársamtól kaptam egy helyre kis asztalt, egy széket nyúltam a konyhából. Első este a hálózsákban aludtam a földön, másnap pedig ha nem is kiraboltam az Ikeát, de vettem egy matracot, meg cucckat hozzá: paplant, párnát, huzatot (nem, nem elég ha kinyitom az ablakokat), lepedőt, meg az elengedhetetlen lámpát. Kellett még két hangfal, és egész élhető lett a szoba. És pár perce húztam be egy polcot a folyosóról, szóval már az is van.
Nov. 10-én elléptem haza, megtartottuk a tdk előadást, meg egy másikat, és adtunk egy interjút a szlovák rádió magyar adásának, amit majd január elején adnak le. Hazafele megvágott az ellenőr, mert miért ne. Kölnbe visszafele meg a vasutas, hogy nem szabad kerékpárt szállítani a vonaton, persze még a magyar, és persze egy büdös gyökér volt, de hát a kaller mindenhol kaller, legyen az bkv vagy máv. Annyira nem is zavart volna a dolog, ha nem kérdeztem volna meg szándékosan előtte, hogy szabad-e kerékpárt szétszedett állapotban szállítani, de megkérdeztem, és ott még lehetett. És az sem lett volna baj, ha nem kell egy idiótával vitatkozni, hiszen az a legrosszabb, mikor az ostobasággal pozíció is társul, azt hiszem ez hungarikum, de amíg van olcsó sör középeurópában, ez valahogy elviselhető. De Zsófikát akkor is elhoztam, mert Kölnbe kell a fixi, kéri, igényli a város. De biciklizni sem olyan egyszerű, ebbe is bele kell szokni. Nekem sikerült egyetemre menet eltévedni, és defektet kapni esőben este, de ezt már csak egy laza félmosollyal elintéztem. És akkor még nem említettem, hogy egy monoblokkcsavart 20 euróért akartak meghúzni nekem megvárásra egy bicikliszervizben, amit egy műszaki ántitálentum autista vak majom is 5 perc alatt meg tud csinálni, de ez most nem releváns. Vannak kerékpárutak, de ez még nem jelent semmit, azt hiszem itt is egy kicsit budapestesre kell venni a figurát, az viszont tetszik, hogy figyelnek ránk. Ja igen, olyan mint India, ott a duda életet mentett, itt a csengő teszi ugyanezt, csak míg ott az enyémet mentette,itt másét.
Szóval alakul ez a kis itteni élet. Hiszen ez maga a Kánaán, a csapból is kölnivíz folyik. Mahaha.
Nem ilyen képeket szokás mutogatni Kölnről, de egyenlőre ez van, hangulata van, információértéke nincs.
Ugyan nem egy Bécs, de még nem fedeztem fel az igazi gettó helyeket itt, de a babakék retró óra azért üt.
Magyar zászló okosba az erazmusos buliból, ahol két volt szobatársam két volt csajával találkoztam. A bácsi a bal oldalon mutatja mekkora jó volt, de meg kellett inni az első 3 sört kicsit fanyalogva, hogy utána már ne zavarjon az ára.
Szoba a beköltözés után közvetlenül, megtákolt asztal, és sivatag. Matrac nincs, net van, a többi mellékes.
Az ominózus elektromos installáció, és az Ikea kirablása utáni állapot.
Egyre otthonosabb, Zsófika defektjavításra várva, és az új szerzemény polcommal.
