Ez is eljött. A vadkapitalizmus belémvágta körmeit, a digitális világ örvénye végkép lehúzott, elsüllyedtem a 21. század mocsarában – vettem egy MP3 lejátszót, mit MP3 - MP4 lejátszót! Megtört a jég. Amikor megvettem a discmanemat, kb. hasonlót érezhettem, de ma, ma szintet léptem, vagyis inkább ugrottam. Azonban most erőt vettem a spúrságom felett, és nem követtem el azt a hibát, mint az előző gépezet megvásárlásakor. Ez egy Sony, nem valami szlovák rádiógyártó cég által felcímkézett kínai fos, ez itten a távolkelet szele már, egyenesen a felkelő nap országából, szóval komoly cucc. Egy pillanatra meginogtam egy metálzöld iPod előtt, de erőt vettem magamon (és számoltam) és végül ez lett. (westside kontra fareastside) (Ugyan ez nem tartozik szervesen a blog profiljához, hacsak nem dumáljuk bele, hogy most már nincs akadálya az utazás közben a zene világát is beutazni, de nem.) A lényeg, hogy ne vegyetek össze minden szart, a minőségnek van értelme. Ha jó cuccot veszel nem vagy sznob, csak mondjuk valamit hosszabb ideig akarsz használni, vagy nem szereted a sorjás műanyagot. Persze nagyon fontos az ár-érték arány, hiszen manapság szinte minden erről szól –megéri-e?-, és mint a modern kor gyermekei számolunk mi is.

Régóta szerettem volna egy ilyen vackot, hogy buszon, vonaton, amikor már fáradt vagyok olvasni, de aludni meg nem tudok, akkor legalább zenét hallgassak. Mert zenét hallgatni jó. Meg is örültem, mikor az egyik szórólapon megláttam, a lehetőséget az akár 50 %-al alacsonyabb árakra is. Ez indította be a gépezetet. Mondom: feleárért már jöhet a cucc. Node! Amikor körülnéztem a boltba megláttam a hatalmas akciókat, a következőképpen nézett ki: 48,00 € -ez át volt húzva bőszen, és következő szöveg ez volt: Akció: 47,99 €!!! Egy k…a centet engedtek le, azaz kevesebb, mint 3 forintot! Azt hittem ott csapom magam a földhöz, de csak egy diplomation smile-t engedtem meg. No ez a pofátlanság határa. (Nem a hülyeségé, annak nincsen.)