Anita Bécsben
Pénteken jött a cicca, - hogy egy kicsit a pályázattal foglalkozzunk – és hétfőig maradt. Nagyon megörültem mikor kinyilatkoztatta, hogy szeret gyalogolni, úgyhogy a napi 6 óra erőltetett menet, az normális volt. Megnéztük, amit meg kell, voltunk Flohmarkton, ahol Anita bevásárolt képeslapokból. Megvolt a két Hundertwasser Hous, a Gasometer, a Belvedere. De a legjobb az Aréna nevű hely volt, ahol a hippi-punk-underground arcok tanyáznak. Ez egy régi gyártelep, ahol fölállítottak egy tisztességes méretű színpadot, van kocsma, meg gondolom egyéb anyagok is kaphatóak. Az emberek a földön ülnek, isznak, tele vannak pirszinggel, és mindenkin van 6 m2 tetoválás. Ennek ellenére barátságos hely. Voltunk fagyizni Bécs legjobb fagyizójában, ahol 2 €-ba kerül a kis adag is, de a fagyi tényleg fajjin. Leszámítva talán a negyven féle fagyiból azt, amit én válsztottam, az Amaretto. Az amaretto tejszínből készül, és morzsák vannak benne, elvileg ez így működne. Namármost a tejszínből készül a teavaj, és ez a fagyi olyan volt, mintha vajat ettem volna, amit lekapartak a kenyérről, hogy nesze neked keleti paraszt. És a legszomorúbb, hogy a kis adag is marha nagy. De megettem – bár liftezett már a vége felé -, mert ki volt fizetve.
Tipp!
Inkább mutogassatok, hogy mit akartok, mert az én fagyim felett sem a jó szöveg volt, különben sosem vettem volna morzsás vajat két euróért. A bécsiek megszokták a mutogatást, a turisták mindig ezt csinálják.
Aztán esténként meg a pályázattal foglalkoztunk, egész zseniális dolgot köhögtünk föl közösen. A részleteket 20 évre titkosítottuk!
Gasometer und Design 1980-90.
Street art & Street artist. Earart.
Anita nem tudta kihúzni a bebetonozott törpét a Hundertwasser házból,
ellenben rá tudott mosolyogni az arcra.
Letagathatatlan építészeti érdeklődés.
