Hát beköltöztem végre a szállásra, ugyan kicsit több mint egy hét késéssel, de Mandula Gyulával nem akartam tréfálni. Még december 22-én jöttünk először Bécsbe. Akkor sikerült is elintézni a beiratkozást. Ugyan ezzel volt egy kis para, mert időre mentünk, és magával a helyi KTH urával Herr Pousek-kel („Ich bin die Alfa und Omega”) kellett volna találkoznunk, persze ő beteg volt, és persze, hogy az okos titkárnője nem böfögte föl ezt a kis információt, úgyhogy ítéletnapig is várhattunk volna. A megmentőnk a helyettes volt, aki átküldött a szomszéd szobába, ahol 15 perc alatt mind az ötünknek meglett a diákja, ami egy félbehajtott narancssárga 250 gr-os lap, beletűzve a fényképpel és egy matricával. Kicsit komolytalannak tűnt a magyar plasztikhoz képest, de lagalább van. Ezzel olcsóbban mehetünk majd bulizni, meg ezzel lehet Semesterticketet venni, és ami nem elhanyagolandó ezzel kapjuk meg a soványka ösztöndíjunkat.
Ezután a kolit céloztuk meg. A koliról annyit, hogy nagyon szép helyen van a Karlsplatz és a Stephansplatz között, szóval a belváros kellős közepén, egy karnyújtásnyira azoktól az épületektől, amelyeknek le kellene tudnom rajzolni az alaprajzát (mentségemre: valamikor le is tudtam). Maga a koli egy hétemeletes ház, olyasmi mint a bercsényi, csak magasabb, kb. akkor is épülhetett. Az földszinten egy japán étterem van, többi szintem vannak a diákok.
Amikor először körbenéztünk a szobákban kicsit ijesztő volt, de most így második blickre már nem vészes. Minden szinten van egy kis konyha, ami hála a szint mókamesterének folyamatosan tisztul. (nem, nem én tisztogatom) Ezen kívül van még 2 wc, meg 2 zuhanyzó, a zuhanyzók szintén ijesztőek voltak, de ma reggel kipróbálva marha praktikusak, és van melegvíz, szóval magamfajta többet mit kívánhat. (ja és koedukáltak). Hát kívánhat még kábelnetet, és lőn! Regisztrációban ismét csak önjelölt apánk és szószólonk segített, meg is volt pillanatok alatt, még a náci szlovák Vistám sem tudta ezt meggátolni.
A szoba meg olyan, amilyen. A falakat filc borítja a padlótól a plafonig, van egy kis előtér mosdóval, meg egy szekrénnyel, van még egy ugyanolyan szekrény a szobában, két asztal meg még 3 polc, és még egy konyhakredenc szerű faliszekrény. Szóval tárolóhelyben nincs hiány, nem úgy, mint konnektorban, de hoztam egy elosztót, úgyhogy probléma áthidalva.
Az építészlányok, akik előző félévben voltak itt, azt mondták konstans 50 fok van a szobában, ennek ellenére most fázok, pedig rühellem a meleget. Van ágynemű is, bár szerintem inkább a 8. utas forgatásán lehetett volna használni, elég ijesztően néznek, szóval saját takaróval és párnával dolgozok.
Van ezen kívül egy mosókonyha, ahol penetráns egy szarszag van, van egy játékszoba egyetlen csocsóasztallal, (meg egy kéthengeres motorra való kipufogóval, és millió egyéb hulladékkal) de a csocsó ingyenes, ami azért Bécsben ritka, márhogy úgy általában valami ingyen van. Ezen kívül van még egy konditerem, ami eléggé rendben van, viszonylag új gépekkel.
Költözéskor nem akartam sok cuccot hozni ennek ellenére lett egy jól megtermett hátizsák, meg egy kicsi, meg egy hegyomlásnyi oldaltáska. Az ideúttal nem is volt gond, volt térképen, egy helyen akadtam meg egy kicsit, de egy portugál házaspár kisegített. Mondjuk vicces volt mikor portugálul veszekedtek, hogy merre kell menni, de végül meglett az irány, a srác még a csomagomat is hozta egy darabon, szóval rendesek voltak.
Most majd a város bejárása következik, meg az egyetemen is tiszteletemet kellene tenni, csak eddig még lekötötte a figyelmemet a délig alvás és a hajnalig netezés, de ez nem lesz sokáig így. (valójában a délig alvás az így lesz).
Készülget lassan a Spanyolországi útibeszámoló is, már megvannak a képek, az egy hosszabb poszt lesz, vagy több kisebb, majd ahogy kiaggya.
