Viszi föl a hangsúlyt, exponenciálisan emelkedik a feszültség, majd elvágja és mindenki hazamegy. Az emberhalál előszobájában voltunk, és a tragédia, hogy életben maradt.
„…ismered az érzést? Az ember síkos járdán megy, és megcsúszik, az egyik lába kicsúszik alóla, és kezd hátraesni. Engem abban a pillanatban, amint elvesztettem az egyensúlyomat, hirtelen boldogság fog el. Persze csak egy pillanatig tart, azután hátrakapom automatikusan a lábam, visszanyerem az egyensúlyom, és örömmel konstatálom, hogy nem estem el. De egy pillanatig! Egy pillanatig hirtelen kioldódtam az egyensúly borzalmas törvényei alól, megszabadultam, röpülni kezdtem valami pusztító szabadságba… Ismered ezt?”
Az egyetlen, amit erről a könyvről írni tudok, hogy olvassátok.
