Vegyes
Namármost a fenti képeket a városban való tudatos és véletlenszerű séták közben készítettem. Először nem volt könnyű megtalálni a Belvederet, pedig volt térképem, így kb. egy óra alatt és plussz 5 km-es kerülővel tettem meg azt az utat, ami 20 perc kényelmes séta lett volna. Ellenben láttam egy csomó mindent, ami amúgy kimaradt volna. A Gasometerhez is gyalog mentem, és közben találtam meg azt a helyet, amit még beiratkozáskor láttam a buszból. Az igazi szakadt underground tanyát. Majd a következő street art rovatban lesz róla bővebben. Most főleg képek lesznek, van egy csomó érdekes ház, és ahogy sétálgattam azt vettem észre, hogy Bécs se sokkal szebb, mint Budapest, csak egyszerűen tisztább, több a zöldfelület, kevesebb a kutyaszar (36 € ha ott hagysz egy adagot a kutyád után, és erre mindenhol tábla figyelmeztet.). A házak általában rendben vannak tartva, vagy felújítva, a kor követelményeinek megfelelően. Persze van ellenpélda is, mert pl. most újítják fel a Südbanhofot, de jelen esetben a felújítás azt jelenti, hogy porigrombolják, és egy teljesen új épületet húznak majd föl. És mindenképpen meg kell említeni a közlekedési kultúrát, ami van. Megállnak a zebrán, alig dudálnak, és nem tolják a gépet ész nélkül, hanem betartják a sebességhatárokat. Mondjuk Bécsben van aszfalt, nem úgy mint Budapesten.
Intermezzo:
Múltkor Budapesten vezettem, és betévedtem a Verseny utcába. A verseny utca nem a Hungaroringet megszégyenítő minőségű aszfaltjáról lett elnevezve, maximum offroad versenyeket lehetne rendezni, mert akkora kráterek vannak, amiben egy közepes méretű kínai család csont nélkül eltűnik, sőtt, el is téved benne.
Ja, mégvalami. Múltkor futni voltunk este, és akkor humorizáltunk az egyik ismerősömmel, hogy Bécs olyan, mint egy tanya. Mert kutyaszar ugyan nincsen, de ezt a hiányt kipótolják lócitrommal. Ugyanis a turisták miatt rengeteg fiáker szaladgál, és az ablakomon most patakopogást szűrődik be. Persze a kocsisok eltakarítják a cuccot, de néha nem azonnal.
Emlékeztek még amikor Sarah Connor rázza a drótkerítést a Terminátor 2-ben egy játszótér előtt. Hát hasonló hangulata van ennek a helynek is. A hatalmas betontömb légóvóhely volt a II.VH-ban. Ma már körbevette az élet, játszótér van a tövében, és park körülötte, jó, hogy nem bontották el.
Ezt a bálnát útban a Gasometer fele fotóztam, irodák vannak benne, a környéket most újítják fel. Részemről sokkal jobban szeretem azokat a csarnokokat, amik az előtérben vannak a jobb oldali képen.
Bal oldalon a kakukktojás. Jobb oldalon meg ha nem tudnátok, hogy kell a lépcsőházra ablakot rakni, hát már tudjátok. Nincs akadálya az ötös diplomának. Szivesen.
60-as évek, érdekes, a jobb oldali szerintem fiatalabb 40-es 50-es évkre saccolom.
Egyszerű, de szép színes. És amikor elfossa magát az építész. Ilyen is kell. Nem azt mondom, hogy nem szép, kicsit közhely talán, de ezzel is gazdagabb a város. Kell na!
A Tartományi Geológiai Kutatóközpont és a Zeneművészeti Egyetem új épülete, lábakon állnak és elforgatható árnyékolóik vannak.
Housing estate, valamint panelprogram minimal. Kerámiainstallációt minden panelra!
Egy kis kúria, amire az egyik séta közben akadtam, és asszem egy bank. Érdekes volt, itt a helye. Mint a XX. sz.-eleji amerikai épületek egy kis szecesszióval nyakonöntve.
A torony, amiről már korábban meséltem. Zsúfolásig antennával, a telekommunikációs szalkemberek Mekkája. Alatta kutatóközpontok garmadája.
Südbanhof felújítás, vagyis inkább újjáépítés. (Az atomtámadás után pár évvel Bécs városában újra megindult az élet.)
És a végére egy kis művészköpet.
